Rólam

Kislány koromban megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni. Azt mondtam, ápolónő. Anyukám egyből lebeszélt róla, mert akkor a koszos ágyneműket kell cserélgetnem a betegek alatt, "gondolj csak bele"... Nem értettem, hogy mi ezzel a gond, nekem tetszett, hogy segíthetek valakin, jó érzéssel töltött el a gondolata is, hogy könnyebbé teszem valaki életét. Olyan nemesnek éreztem és boldog voltam az öröm gondolatától.

Nem volt jó gyerekkorom. Én voltam a "rossz tanuló, a fekete bárány". A szüleim nagyon sokat veszekedtek egész nap, nem is nagyon volt lehetőségem "jó tanulónak lenni", hiszen a két szobás kis lakás zengett a vitától. Amikor becsúszott az első pár rossz jegy, mindig kikaptam. Ha javítottam, akkor is, és innentől bele kerültem az ördögi körbe, a "te hülye vagy kislányom és soha semmire nem viszed" hullámvasútra. Ez nem volt túl jó érzés. A bánatomat a masszív kajálásba folytottam. Csak ültem a TV előt és ettem és ettem és egyre nagyobb lettem. Már eleve utáltam magam, mert én vagyok a hülye, ráadásul most már kövér is.

Teltek-múltak az évek és egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Jött a tini kor, amikor elkezdtek érdekelni a fiúk. Hamar ráeszméltem, hogy ezzel a külsővel senkinek nem fogok kelleni, ráadásul még "hülye is vagyok". Ekkor még tartottam a kezdő versenysúlyomat, 80 kg a 164 cm-hez. Azt láttam megoldásnak, hogy lefogyok, de akkor még nem tudtam, hogy ennek milyen ára lesz.

Mindig azt mondták a szüleim, hogy ehhez csak sportolni kell. El is kezdtem ezerrel tornázni otthon. Minden egyes nap. Közben olvastam a tini magazinokat és kivagdostam a táplálkozásról szóló cikkeket. Ekkor kezdett el érdekelni jobban a táplálkozástudomány, de a dietetika szóba sem jöhetett egy ilyen "hülye" lánynak. Közben már nem akartam megenni minden este a zsíros, csülkös pizzát, a cukros üdítőket és a chipset. Ezt nem vették jó néven a szüleim. "Még a végén éhen halok."

Óriási küzdelem volt és minden napra egy újabb vitafelület, hogy miért nem eszem meg azt, amit eddeg jóízűen befaltam. Tornáztam kitartóan minden nap. De a kilók nem nagyon akartak megmozdulni. Ekkor még nem tudtam mit rontok el, ezért büntettem magam, és, ha nem ment le 1 kg egy hétalatt, bűntudatból bekaptam egy csokit, amire fel, újabb bűntudatból még 100 felülést csináltam, hogy "ledolgozzam".

Ilyeneket ettem - egészségtelen ételek

Remélem, kedves olvasóm, hogy feltűnik, mekkora pszichés gondok voltak ekkor az én fejemben. Igen, ma már ezt tisztán látom. Akkor még csak az ördögi kört láttam, ahonnan nem találtam a fényt az alagút végén. És tudod, hogy hány millió nő/fiatal lány küzd ugyan ezekkel a gondolatokkal, önmagát hibáztatva?!

Szóval ment a torna meg 1-2 táplálkozásbeli változtatás. Eldöntöttem, hogy mire kezdődik a középiskola, "új év-új élet" következik és az új osztálytársaim már egy új Nikit fognak megismerni, aki nincs elhízva. A nyári szünetben sikerült is leadnom 8-10 kilót, ami azért bőven ingadozott. Az új osztály tele volt lányokkal, akik szintén küzdöttek ilyen pszichés tévhitekkel és mi jól összedugtuk a fejünket, hogy mit kéne csinálni.

Úgy éreztem kinyílik előttem a világ. Jött a napi 500 kcal-os diéta, meg a "takard el a derekadat, mert, ha kilóg a hidegben, oda megy a háj, ahol fázol". A vesék miatti aggodalmat hagyjuk is... Ez az új, világmegváltó diéta az első 1-2 hétben működött. Lement vagy 2 kg! De mellette farkas éhes voltam, és, ha ettem egy normálisat, vissza is jött kamatostul az összes kiló. Így valahogy ellavíroztam a 62 kg-ig.

Már nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak másként, de ez így nem nagyon volt tartható, ezért elkezdtem egy kicsivel többször enni, de keveset. Vezettem minden egyes étkezésem és számoltam a kalóriákat. Aztán egyszer csak elengedtem a dolgot, közben még "lecsorgott" egy pár kg, olyan 58/59-ig és itt meg is állt a tudomány.

Hiába fogytam le valamennyit, teljesen amorf voltam és lötyögött a bőröm. Sehogy sem tetszett. Mindig azt néztem a strandon, hogy kinek az alakjával lennék elégedett. Kb. bárkiével a sajátomon kívül.

Jött az érettségi, aztán egy OKJ, utána pedig egy főiskola. Ahhoz, hogy fizetni tudjam a tandíjamat, folyamatosan dolgoztam. Hostesskedtem, rendezvényeken ácsorogtam magassarkúban, kedvesen mosolyogtam és regisztrálgattam az embereket mindenféle játékokba meg osztogattam a reklámanyagokat. Ide már kellett egy normálisabb külső, sokszor egyenruhákat adtak, amibe bele kell férni és 12 órán át behúzott hassal állni, magassarkúban, az kicsit necces. Ezért megint elkezdtem magam gyötörni. Elhgytam a fehér lisztet, a cukrot, minden édesített üdítőt és próbáltam egészségesebb ételek után nyúlni.

Ekkorra már elköltöztem otthonról. Csövörből vödörbe, egy borzalmas kapcsolatba, ami teljesen kikészített testitleg és lelkileg is. Hol lefogytam, hol meghíztam. Egyre több munkát vállaltam, már rendes, részmunkaidős állást is. Sok napon 16 óráztam, ami a lelki állapotom mellett mégjobban kikészített. Iskola, mellette 2-3 munkahely egyszerre és a végén a jogsit is elkezdtem.

Nagynehezen megszabadultam a rossz kapcsolattól, majd egy kis kihagyás után belekerültem végre egy jóba. Eldöntöttük, hogy babát szeretnénk, ami szerencsénkre hamar sikerült is. Csakhogy, az orvosi vizsgálatok alatt kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködésem van. Azt sem tudtam ez mit jelent, nem éreztem magam betegnek. Ekkor még nem tudtam, hogy az a sok borzalmas tünet igenis betegségre utal, de nálam akkor a betegség fogalma kimerült abban, hogy, ha nem vagyok lázas, akkor, akkor is be kell menni dolgozni, ha már nincs hangom a megfázástól és alig bírok kikelni az ágyból.

Nem akartam gyógyszert szedni, nem éreztem, hogy ez lenne a megoldás. Idő közben mindig vissza-vissza hajlottam a táplálkozás felé és rettenetesen érdekelt. Olyannyira, hogy elkezdtem jobban belemélyülni és olvasni. Feltűnt, hogy egy jól beállított étrenddel mennyire hatékonyan kezelhetőek bizonyos pajzsmirigy betegségek. Ez nagyon elkezdett érdekelni, hiszen érintett is voltam.

Első körben elkezdtem magamon kísérletezgetni, ami átfordult egy komplett életmód és életvitel váltásba. Megszületett a kisfiam, ami még nagyobb löketet adott, mert nem akartam, hogy egyszer ő is elkövesse ezeket a hibákat és az első számú minta az én leszek neki, nem zabálhatok össze pizzát hamburgerrel és gumicukorral. Nem akarom, hogy beteg legyen.

előtte-utána

Annyira belemerültem a magamon való kísérletezésbe, hogy folyamatosan nyomon követtem laborral is az eredményeket. Nem akartam elhinni, hogy akkor még egész kevés mozgással, csak a táplálkozással elérem azt az álomalakot, amit mindig szerettem volna, de már rég letettem róla. Nem is foglalkoztam vele, erre egyszer csak érzem, hogy lötyögnek a régi ruháim és mindenem úgy áll, ahogy régen a strandon néztem más lányokat, hogy bárcsak nekem is ilyen alakom lenne. Ilyen lett, de ez már nem volt elég, mert a pajzsmirigyemet akartam rendbehozni.

Ez már komolyabb utánajárást igényelt, ezért elvégeztem egy táplálkozási tanácsadói képzést, ami nagyjából arra tanított meg, amit eddig is tudtam. Nem éreztem elégnek. Tovább mentem a természetgyógyászat irányába, mert ekkorra már tudtam, hogy "hülye" ugyan nem vagyok, és semmi nem igaz azokból a címkékből, amiket egész kiskoromban rám akartak aggatni, de egy újabb felsőoktatásra nem éreztem készen magam.

A holisztikus megközelítés nagyon tetszett és borzasztó sok alapja van! Minél többet tanultam, annál többet akartam még tudni. Elvégeztem hát kisebb, kiegészítő képzéseket és csak szívom magamba a tudást. Ahogy egyre többet tanulok, úgy nem elégszem meg az aktuális tudománytárral a fejemben. Egyszerűen annyira érdekel, hogy a megszállottja lettem az egészségnek ésa testünk biológiájának.

Közben már vendégeim is lettek, akiknek szintén segítségre volt szükségük. Eleinte csak olyanok, akik fogyni akartak, aztán jöttek az egyre komolyabbak. Most 2021-et írunk és a folyamatos saját magamon való kísérletezés orvosi nyomonkövetése mellett még soha nem volt ilyen jó pajzsmirigyértékem, mióta beteg voltam! Elmúlt a ködös agy szindróma, elmúlt a krónikus fáradtság, a fogyással való küzdelmem. Egyszerűen jobb lett minden. És így jöttek az olyan vendégek, akik hormon problémákkal küzdenek, nem jön össze a baba, pajzsmirigy gondjaik vannak, nincs ciklusuk, stb.

Hihetetlen sztorikat hallok a vendégeimtől nap-mint-nap, azzal kapcsolatban, hogy miken mennek keresztül és senki nem tudja megoldani a problémájukat. Telnek az évek, babát szeretnének, erre fogamzásgátlót kapnak, hogy "rendezzék a ciklust". Ez így nem megoldás és én szeretnék továbbra is segíteni mindazoknak, akiknek szükségük van rám és nem találják a kiutat.

Ezzel párhuzamosan engem csak egyre jobban a mélyére szippant a táplálkozástudomány, ezért, 2020-ban egy motivációs könyvet olvasva, nyaralás alatt, teljesen "meggodnolatlanul", beiratkoztam egy emelt szintű biológia érettségire való felkészítő kurzusra. Talán azzal a gondolattal, hogy egyszer mégiscsak dietetikus leszek, netán ettől jóval komolyabb is. Akárhogy is, az utolsó 4 évemben bebizonyosodott, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom, hiszen, ha bármi mást csinálhatnék, akkor is erről tanulnék, egyszerűen nem tudok mással foglalkozni, mert ez éltet!